Lukács Ervin


LUKÁCS ERVIN Budapesten született 1928. augusztus 9-én. A Fodor Zeneiskolában kezdett zongorázni Kálmán György és Székely Arnold irányításával. 1952-ben orvosi diplomát szerzett. Az Állami Zenekonzervatóriumban Sugár Rezső növendékeként tanult zeneszerzést 1950-51 között, majd Somogyi László tanítványaként végezte el a Zeneakadémia karmesterszakát 1951-től 1956-ig. Pályafutását a Honvéd Művészegyüttesének másodkarmestereként kezdte 1954-ben, majd 1956-57-ben a Miskolci Nemzeti Színház és a Szimfonikus Zenekar vezető dirigense volt. A Magyar Állami Operaháznak 1957-ben lett a karmestere. A dalszínháznak 1987-től 1990-ig főzeneigazgatója, 1989-től pedig örökös tagja, majd címzetes főzeneigazgatója. 1962-ben I. díjat nyert a III. Római Nemzetközi Karmesterversenyen. Ekkor kezdődött nemzetközi karrierje. A Magyar Televízió karmesterversenyeinek állandó zsűritagja. A Magyar Posta Szimfonikus Zenekarának (később Magyar Szimfonikus Zenekar) művészeti vezetője volt 1981-től 1987-ig. Az Állami Hangversenyzenekarnak 1991-től 1994-ig zeneigazgatója, 1995-től pedig állandó vendégkarmestere. A Japán Filharmonikusok első állandó vendégkarmestere 1989-től. 1956-1959 között, majd 1982-től a Zeneakadémia karmesterképző tanszakának tanára. Számos hanglemezfelvétel készült vezényletével. Rendszeresen vendégszerepel a nagy európai zenei központokban, az Egyesült Államokban és Japánban. Művészi munkáját Liszt Ferenc-díjjal (1965), érdemes (1974) és kiváló művészi (1983) kitüntetéssel, SZOT –díjjal (1981), Bartók-Pásztory-díjjal (1994) és Kossuth-díjjal (1996) ismerték el.
1999 és 2002 között, amikor a Szegedi Szimfonikus Zenekar állandó vendégkarmestere és művészeti tanácsadója volt, számos kitűnő hangversenye maradandó élményt jelentett a szegedi zenei életben.


Minden jog fenntartva © Szegedi Szimfonikus Zenekar designed by noro